10.fejezet

Sziasztok! Mivel a díj nekem felér legalább 100 kommenttel, ezért jövök nektek egy fejezettel.
Ami nem is igazán fejezet, de majd meglátjátok ;D

ZAYN

- Ouch. -nyöszörögtem magamnak az ágyamban fekve.- Jól nekem jött a csaj. –simogattam a fájó pontot.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ő Carl lánya volt. Óceán kék szemiről, sötétbarna hajáról rögtön felismertem. A szívem erősen dobogott, aztán kinyögtem; „Legközelebb jobban vigyázz!”
A hátam mögül Liamék röhögve nézték végig a szerencsétlenségemet.
Miután vége lett ennek a (számomra gyönyörű) pillanatnak, Liam Carl-hoz ráncigált minket, hogy meggyőződjön róla, igazat mondtunk-e neki. Carl ajtót nyitott, majd Liam feltette neki a kérdést. Ő egy pillanatra ránk nézett, és nyugodtan válaszolt; "Ő az új sminkesünk". Niallel kifújtuk a levegőt megkönnyebbülésünkben, de aztán Liam megszólalt.
- Ó Zayn… Akkor még van esélyed találkozni vele! –nevetett. Mikor újra Carl-ra nézett, én pedig intettem felé egy „Dehogyis, ez hülye” kifejezést. Aztán Carl bólintott egyet, és kifáradtunk az ajtón.
A hold erős fénye beszűrődött a nyitott ablakon át, behozva magával a ciripelő szöcskék énekét. A fény bevilágította az egész szobát, megőrizve az esti színeket. Egy párszor végignéztem a helyiségben, aztán álomba hajtottam a fejem.

***

Reggel Carl hajnali 6-kor ébresztett minket, azzal az indokkal, hogy 8-ra mindenképpen benn kell lennünk. Nem tudom, hogy annak mi értelme volt, de valahogy sikerült kikászálódnom az ágyból és fél hétre kész voltam. 

Mindent bepakoltunk a kocsiba, ami csak kellett. Így, amikor meggyőződtünk róla, hogy minden benn van, elindultunk.

A furgon rádiójában Rufus Wainwright-tól ment a Halleluja.  Miközben a hallgattuk a számot, az autó épp a főútra kanyarodott, láthattuk, ahogy a főút melletti közért kinyílik, és tornyosult befelé a sok vásárló.

Az autó megállt a zebránál, én, pedig tovább néztem az embereket. A butikok is ébredeztek, két tini lány boldogan sétált be. Minek mennek ilyen korán?

3 mérettel arrébb, pedig egy nő a padon ülő, síró gyermekét próbálta valahogy megnyugtatni. Amikor a kisfiú elmosolyodott, komoly arckifejezésem azonnal átváltozott mosollyá.

- Hé. –szólt rám Louis.- Minden rendben? –kérdezte. Mosolyogva bólogattam, majd a mellettem ülő Niallre néztem, aki nagyban kockult a telefonján.

További 5 perc autókázás után, az autó megállt, és mindenki az órájára nézett. Mindenkinél 7: 45 volt.

- Ne már! –nyöszörögtük álmosan.

- Nincs nyavalygás, fiúk! –szólt ránk Carl.

Mindenki kitápászkodott a járműből, és a hatalmas épületre szegezte a tekintetét. Hát igen, ez egy stadion.

A levegőt minden bizonnyal a benti büfében sülő hamburger szag árasztotta el. Nyál csorgatva indultunk volna befelé, amikor Carl utánunk szólt.

- 8-ig szabadon elfoglalhatjátok magatokat, mi addig mindent beszerelünk Jimmy-vel.

Nem is haboztunk tovább, az orrunk után mentünk. Miután Niall kinyitotta a nagy ajtót, besétáltunk a színpadhoz. Még szinte senki sem volt bent, a büféseken és rajtunk kívül.

Liam Louis és Harry a színpadra futottak, ahol mindenféle szerkezet volt, amit még nem szereltek a helyére. Niall a büfét ment felfedezni. Én a kulisszák felé sétáltam hogy megkeressem az öltözőnket. Amikor rátaláltam arra a folyosóra, először az első terembe kukkantottam be. Amikor az utolsó terem ajtaját nyitottam ki, a színpad felől egy erős csörömpölő hang zavart meg. Gyorsan a zaj felé futottam, amikor egy hangos ordítás zengette be az egész stadiont.

Amikor a színpadhoz értem, egy összetört lámpa, és Louis véres lába fogadott.

- Mi a szar történt itt? -kérdeztem Louis-hoz futva. 

- Leesett a lámpa, és a törött üveg szétvágta a lábát. -magyarázta Liam. 

- Szólok Carl-nak. -mondtam, majd lesiettem a színpadról, és kifutottam.

Mikor megláttam a furgont, gyorsan haladtam felé,

amikor...