12.fejezet

Sziasztok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy nem hoztam a beígért időpontra ezt a részt, de a jó hír, hogy most hoztam... Az volt a gond, hogy annyi időt vesztettem el azzal, hogy a blog külsejét megújítsam, hogy nem raktam fel a következő részt... Sajnálom...:/// Most viszont már nem Carol és Zayn szemszögéből történik minden! :)
 :P :D Jó olvasást!

SOHA!

*Carl*

 - A te lányod is itt dolgozik? -kérdezte Billy, a munkatársam.

- Így van, sikerült elérnem, hogy kibéküljünk, és ezt az egy hetet együtt töltsük... -magyaráztam.

- Hú haver... én tutira nem így tölteném el az időt a lányommal... Így nem is ismeritek meg egymást... Nem tudtok meg egymásról, SEMMIT...

- Tudom, de mit csináljak? Első a munka, aztán a család... -mondtam, mire Billy félrehúzta a száját.

- Ezt rosszul gondolod, cimbi. -paskolta meg a vállam, majd ott hagyott.

Igaza van... Ez így nem mehet tovább. Munka után én viszem el valahova.

Az ajtón Ben lépett be.

- Most hallom a hírt, hogy a lányod is itt "dolgozik"...-jelentett ki.

- Jók az informátoraid. -közöltem, és elővettem a szendvicsemet.

- Hány éves? -kérdezte,és leült mellém.

- 18. -válaszoltam, és beleharaptam a szendvicsbe.

- Hmm... Tudod, az én fiam, és a te lányod együtt tökéletes pár lennének. -mosolyra fakadt arccal vette elő a pénztárcáját.- Nézd, ő az. -mutatott az egyik képre.

 - Valóban derék fiúnak látszik, de nem rajtam múlik, hogy összejönnek-e...-feleltem.

- Jó, igazad van, de mit szólnál, ha holnap elhoznám őt is és találkoznának?-kérdezte. Majdnem felment bennem a pumpa, erős szóokádás jött volna ki belőlem, de inkább visszafojtottam. A lányom nem járhat senkivel! Vagy csak az apai ösztönök beszélnek belőlem.

- Rendben van, tegyünk EGY próbát. -mélyebb hangsúlyt adtam az "egy"-re, arra célozva, hogy több nem lesz...

- Köszönöm! -rázott velem kezet, én pedig bólintottam egyet. 

- Na, én mentem munkára. -haladt az ajtó felé.

- De hisz ebédszünet van! -értetlenkedtem. Ben furcsállva ránézett az órájára, majd egy akkorát rácsapott a homlokára, hogy szerintem az egész stadion belezsongott.

- De hülye vagyok... Akkor leülök ide melléd... -mondta, és vissza sétált hozzám.

*Zayn*

- ...Right now I'm looking at you and I can't believe,
You don't know, oh, oh
You don't know you're beautiful,
oh, oh, oh
You don't know you're beautiful,
oh, oh, oh
That's what makes you beautiful!

 - Hű, ez baromi jó volt! -dicsért meg Carol minket, amikor befejeztük az éneklést.

- Ez bóknak vesszük. -mosolygott Liam. 

- Annak veszed aminek akarod. -mosolyodott el Carol is.

Az én öltözőmben voltunk, és épp elénekeltünk Carolnak egy számunkat, miután elmagyaráztuk neki, hogy a One Direction-t mi alkotjuk.

Kopogás törte meg a csendet.

- Szabad! -Carl lépett be.

- Sziasztok. 

- Szia! -üdvözöltük egy emberként.

- Vége a napnak. Ideje hazavonulni. -jelentette ki. 

- Már is? Gyorsan elment az idő... -szomorkodott Niall.

- Gyorsan végeztünk a színpaddal, de viszont még egy apróságot kéne megcsinálni.

- Mit?

- Ki kéne próbálni a mikiket, hogy rendesen működnek-e. -válaszolt.

- Semmi akadálya. -felelt Louis.

- Akkor gyertek. -hívott ki minket, és mikor a színpadhoz értünk már fel is tessékeltek minket.

*Carol*

Amikor hallottam a fiúkat énekelni, elállt a szavam. Nagyon jól nyomták. Most viszont, mikor hallottam őket jóval hangosabban, megértettem, miért rajong értük több millió lány.

- Na milyenek? -fordult felém apu.

- Nagyon jók! -mosolyogtam. 

- Hazaviszlek, jó? 

- Most? -kerekedett ki a szemem.

- Dehogyis! Majd ezután, viszont a kocsim a szállodánál van, úgyhogy velünk jössz a limóval. -jelentette ki, nekem nem is adott választást. 

- Oké, köszi. -mosolyogtam.

*5 perccel később*

A limó felé sétáltunk, amikor megcsörrent a telefonom. Maggie hívott.

- Halló? -szóltam bele.

- Szia Carol, nincs kedved holnap vásárolni menni? -kérdezte meg.

- Ó, dehogyisnem! Örömmel megyek. -válaszoltam. 

- Remek! Akkor holnap! A sulinál találkozunk egykor! Puszi, szia! -köszönt el.

- Szia! -tettem le.

- Ki volt az? -kérdezték a srácok. Ijedt fejjel néztem rájuk.

- Az egyik barátnőm... -mondtam ki gyanakvóan. 

- Az jó. -mosolyogtak.

Amikor beszálltunk a járműbe, a fiúk mindenféle hülyeségről kezdtek beszélni, én végig Niall mellett ültem, akinek öt perces rohamai támadtak hogy megöleljen engem.Tök jól esett meg minden, csak ne szorított volna olyan erősen... Én ültem a jobboldali ablaknál, előttem Zayn, mellette Harry és Louis. Mellettem Niall, és utána Liam. A sofőr mellett ült apa, a stáb pedig a másik kocsiban utazott. Zayn egész végig engem nézett, nehéz volt úgy tenni, mintha nem is vettem volna észre. Rá vetettem egy pillantást, amikor hirtelen elfordította tekintetét, arcán pedig egy halvány pír jelent meg. Hirtelen felnevettem.